Hét pillanat

Az első pillanat,mikor megszületsz,társunkká szegődsz egy idegen világban.A második pillanatban lassan felcseperedsz,s tágra nyitott szemmel rácsodálkozol a világra.A harmadik pillanatban még túl fiatal vagy,hamis álmokban hiszel,rossz utakra kalauzolnak.A negyedik pillanatodban magányos leszel,mint egy kő,társat választasz magadnak,mindörökké szeretni.Az ötödik pillanatban küzdesz ,ezer ellenében,s bár nem egyedül vagy,segítségre mégsem számíthatsz.A hatodik pillanatban tested láthatatlan sereg kínozza,gyötri,tiporja,megmarkol az idő vaskeze.A hetedik pillanatban meghalsz. Mi elfelejtünk.

  Utolso harcos

Társaid a múltból fentről néznek rád
Utolsó vagy köztük, ki még a földön jár
A harcok véget értek, népedre a béke vár


Voltál harcos délen, és az északi hegyeknél.
Volt gúnyba részed, büszke arcodért
Folyt a véred a népért, fiúért, asszonyért.

Most békélj meg a korral, amit rég nem értesz már
Vigasztald meg lelked mi a test házában, jár
Nyugtasd meg a néped, hogy nincs több elnyomás.

Egy magaslaton ülve a földet nézheted
Védelmére áldoztad a földi létedet
Társaiddal együtt hullajtottad a véredet

A szél súgja füledbe, hogy egy út most véget ért
A nap fényével áthat, a lelked legmélyén
A föld türelmét érzed, mely várja az ölelést.

Alkonyatkor tested, a sötét öleli át
Búcsú mosoly arcodon, hisz jól tudod mi vár.
Ma éjszakára vendéged, a széparcú halál

 

A hősök kapuja

Fáj az élet, édes a halál sok-sok harc után,
Csak azt nem tudja vérző szívem, merre van a hazám.
Eljöttem, messze vagyok, s itt ér a halál.
De hazajutok, ha átlépek a Hősök Kapuján.

Vádló bitofák

Mikor a bús pesti utcák,
Magyar hősök vérét itták,
Szabadságunk véres véget ért.
S tán végleg sírba tért.

Akkor tombolt a vérszagú,
Ádáz és elvakult bosszú
Nem kimélve a honfi vért
Ölt munkást és vezért.


Csak a por lett porrá újra
És a teste szállt a sírba
Hős lelke mindig köztünk él

Hős volt náluk az áruló
És bölcs minden megalkuvó
Kegyelmet ő akkor se kért
És meghalt egy szent ügyért.

Az álma, amelyért harcolt
Egy jobb, testvéribb világ volt
Ezért áldozta mindenét
És adta életét.

Megállt egy büszke magyar szív,
Népéhez a bitóig hív,
Ezért is lett sorsa köté

Mely vádol és itél.

Akkor megyek

Akkor megyek, mikor szűz hó esik;
mikor csend van, és félhomály.
Akkor megyek, mert így írták meg,
ott fenn még, hajdanán.


Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.


Nem voltam jó, nem voltam rossz.
Azt kaptam mindig, ami jár.
És örültem annak, hogy ismertelek,
és ismertél te is talán.


Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.


Mindig van még, egy utolsó lépés,
egy utolsó szó, egy hang.
De nem látta, nem hallotta ezt már senki,
olyan lassú volt, olyan halk.


Te most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jófajta bort töltenél,
locsolj egy kortyot a földre, komám,
s abból tudom majd, hogy szerettél.

Csak egy nap az élet

Csak egy nap az élet fiúk,
Csak egy nap és nincsen tovább,
De ezért a napért megszületni,
Érdemes volt cimborák.

Még csontunkon mozdul a hús,
De vérünket issza már a föld,
S látni a távoli fényt,
Ahogy elfedi lágyan a köd

Ha dob helyett harsona szól,
S nyitják a menny kapuját,
Ott menetel seregünk,
A csillagösvényen tovább.

Nem számít honnan jöttél,
Csak az számít, hogy merre mész,
És a zászlód mit magasra tart,
Egy ökölbe szorított kéz.

Csak egy nap az élet fiúk,
Csak egy nap és nincsen tovább,
De ezért a napért megszületni,
Érdemes volt cimborák.

Ezer meg ezer év edzett apát és fiát,
Elfogadni ha kell a hősies halált,
Ezer meg ezer év tanított anyát és leányt,
Szívében viselni fekete gyászruhát.

 

A hazafi

Felejtsd el az álmaidat, élj, ahogyan élsz!
A valóságot nem látod a hírek tengerén.
Így mondják a mindent tudók, a lélek gyárosai,
kik félnek attól, él még egy hazafi.


Betyárként a mocsárban, egy bujdosó a fény.
képernyőket figyelnek, keresik, hol él.
Összegyűlnek emberek, mert hiányzik valaki,
tudják, valahol él, él egy hazafi.


Holnapra eljön ő,
új nap lesz, új király.
Holnapra eljön ő,
végleg hazatalál.


Körbeülnek asztalokat,
hajnalig beszélnek.
Együtt lenni jó:
erről szól az ének.
Várják, hogy jöjjön a tűzhöz valaki,
mert tudják hogy él, él egy hazafi.


Holnapra eljön ő,
új nap lesz, új király.
Holnapra eljön ő,
végleg hazatalál.

 

A hősöl emléke

Lehajtom fejemet,
a hősök emlékének,
kik fáklyák, lángok, fények,
tudták, miért élnek.

Messzire néztek, látták,
a holnap a miénk lesz.
Találtak egy mécsest,
vége lett a sötétnek.

Találkoztak emberek,
kik nem ismerték egymást.
Nem tudták, hol a híd,
nem tudták, hol a forrás.

Mégis odaértek,
az út szélén keresztfák.
Megfeszítették őket,
mert a jövőt előre látták.

Tudták, a szó végül
eljut majd az Égig.
Elől állnak mindig,
kik a máglyán végzik.

Voltak, vannak, s lesznek még,
akik sohase félnek.
Lehajtom fejemet,
a hősök emlékének.

Talán még nem késő

Messziről érkező csalóka álmok
Felkavaró furcsa érintés
Tiszta képzelet mámoros érzés
Halálos csók ? elengedés

Éteri lebegés utazás fények
A kapun túl a szabadság vár
Maradni a halál repülni az élet
Féktelen vágyak közt egyedül talál

Az idő az ősi halálos ellenség
A Tűz a Víz a Föld és az Ég
Nap fivérem ontja ki a vérem
Hold nővér enyhíti mind a kínt

Talán még mindíg nem késő
Forduljunk vissza a fény elvakít
A szabadság mindig szédítő
Örvénylő folyón át ível a híd

Kár volna azt hinni hogy mindez csak álom
Félelem szülte vad illúzió
Önmagam kéne végre megtalálnom
Elhinni azt hogy élni jó

Félelem nélkül a napba nézni
A nyomasztó csendet a zene váltsa fel
Élni az életet nem csak túlélni
Végre azt látni hogy jó hold kel fel

Megosztás

Link: